Hát, ez így most om(m)lett...

Tudom, "háttal" nem kezdünk mondatot, főleg nem címet, de ha már a hasam vágyait elégítettem ki este fél 11-kor, akkor kicsit átírhatónak érzem a helyesírás szabályait. A felvételi és államvizsga miatti feszültségek levezetésére gondoltam jól jön majd egy kis sütés-főzés. Nos, ez a gondolat most legalább annyira mellé trafált, mint Ramos tizenegyese a München ellen. Nem fogom a terepre fogni a hibákat, mellényúlásokat, tudom, hogy még sokat kell tanulnom, és valahol, valamikor el kell kezdeni.

A konyhába való bemenetelemkor úgy éreztem magam, mint Daniel Craig az első James Bond filmjekor. Mindenki néz, hogy: "Ki vagy te srác? Mit akarsz itt? Nem vagy egy Sean Connery, de még Pierce Brosnan sem." - ha az evőeszközök, a serpenyők, a fakanalak és a konyha összes lakója beszélni tudna, valószínűleg ezt hallhattam volna tőlük. Bizony, nem vagyok (?még?) sem az ügynökök, sem a séfek gyöngye. Maximum egy lelkes kezdő, aki tanulni akar. Második próbálkozásra azonban majd próbálok úgy teljesíteni, hogy a főző műhelyünk BBC-je rólam is hasonlóan számolhasson be: Craig Bondja tökéletes. Mellékesen megjegyzem: biztos, hogy nem így lesz, de egy kis biztatás mindenkinek kijár.

Nem vagyok az a típus, akinek, ha magának kell kaját készítenie, elsőnek valami tojásos jut az eszébe. Ha magam előtt látom a tojást, képtelen vagyok megenni, kivétel ez alól a rakott krumpli. Ott jöhet minden mennyiségben, a látvány sem zavar, de amúgy tüntessétek el előlem, tudni sem akarok róla. Van még néhány ilyen étel, amitől megmagyarázhatatlan módon kiráz a hideg, ha ránézek, ezért kell apró darabokban vagy nagyon puhára párolva elém tenni. Egy évvel ezelőtt a paradicsomos omlett is helyet kapott volna a Top10-es listámon. Tojás is, paradicsom is, inkább odaadom másnak, és nem eszem semmit sem a következő étkezésig. A februári répatorta készítés közben az már kiderült, hogy sokkal nagyobb elánnal dolgozom, ha szól valami zene is. Közös megegyezésből a tavalyi Yonderboi-album mellett döntöttünk. Szeretek külön-külön dalokat is hallgatni, de még hiszek abban, hogy nem véletlen kerül tizenegy-tizenkét szám egymás mellé, ugyanúgy, ahogy a konyhában sem véletlenül "a" és "b" fűszer kerül bele az ételbe, "c" és "d" zöldség mellé. A tegnap esti menü tehát:

Paradicsomos omlett kezdőknek

Hozzávalók:
- 2 tojás
- 1 paradicsom 
- 2 púpozott evőkanál natúr joghurt/tejföl
- 2 evőkanál liszt
- olívaolaj, só, bors, sajt és túró fűszerkeverék

A vérprofik már tudják, hogy első lépésként feltörjük a tojásokat és a tartalmát egy kis tálba öntjük, lehetőleg úgy, hogy a tojás héja messziről elkerülje a területet, mint a Red Hot Chili Peppers Magyarországot... Miután a két tojást feltörtük (és kanállal kihalásztuk a legapróbb héjdarabot is, ami esetleg belekerült), jöhet a kettő evőkanálnyi natúr joghurt/tejföl, majd ezeket nem összekeverjük, hanem habarjuk. A kettő nem ugyanaz. Az én kezem kicsit nehézkesen áll rá erre a módszerre, de nem kell félni, ha nem tudjuk hogyan kell, kérjünk segítséget. Majd miután egyneművé (nem egyszínűvé) vált, tehát nincs közte anyag különbség, jöhet a két evőkanálnyi liszt is, amit ismét addig habarunk, amíg eltűnik minden csomó. Ízlés szerint megszórjuk sóval, borssal és fűszerekkel, kísérletezők pedig tehetnek bele kevés reszelt parmezánsajtot is. Eközben a sütőre már feltettük a serpenyőt, aminek az aljára kevés olívaolajat (de napraforgó olaj is megteszi) öntöttünk és a paradicsomot is felvágtuk. Utóbbiról először leszedjük a tetején található zöld részt, majd mosás után ketté szeljük és háromszög alakban kivágjuk a szár bennmaradt részét. A paradicsomot tovább felezzük, majd a négy negyedünket (olyan ez, mint a zene) még kisebb részekre vágjuk (vagy, aki hozzám hasonló kezdetben trancsírozza). Ha felforrósodott az olaj (megállapítás: a tojásos masszából kicsit belecsepegtetünk, ha elkezd sercegni, akkor rendben van), akkor palacsinta szerűen beleöntjük a masszát. Majd addig hagyjuk állni (3-4 perc, középlángon), amíg a széle nem kezd kivilágosodni és feljönni. Az egyik felébe belehelyezzük a paradicsomot (vagy bármi mást, amivel éppen enni szeretnénk), a másikat pedig ügyesen ráhajtjuk, lehetőleg úgy, hogy ne szakadjon el. Ezután még két három-percig ebben az állapotban sütjük, majd rátesszük a reszelt sajtot, hogy kicsit rásüljön, aztán levesszük a tűzről, nehogy megbarnuljon az alja. Végül fakanállal kiemeljük, de ha nincs benne feltét, akár ki is csúsztathatjuk. Bon appétit!