Édes szenvedés hajnalban

Nem is olyan régen akadtam ki azon, hogy egyszerűen lehetetlen beszerezni a tökéletes epret, úgyhogy fityiszt mutatva a pécsi árusoknak otthonról hozott anyaggal dolgoztam. Szerencsére nagyon jó minőségűt sikerült szerezni, úgyhogy végre megvalósulhatott az eper projekt, amelynek keretében 7 közepes befőttesüvegnyi eperdzsem jött világra. Amikor ezt a bejegyzést írom, még éppen egy takaró alatt pihennek a kanapén, úgyhogy az ízükről csak később tudok nyilatkozni.

Akaratlanul is eszembe jutott befőzés előtt az a korábbi Abszolút adás (lehet, hogy még emlékeztek erre az M1-es műsorra, amit eleinte Varga Livius vezetett) amelyben Livius a jam-et kutatta, és ellátogatott egy kedves idős nénihez aki elmagyarázta a dzsemkészítés minden rejtelmét. Jó gag volt, és azóta is izgalomban tartott a befőzés. Kihívás szerintem mindenkinek az első, úgyhogy igyekszem a lehető legpontosabban leírni a receptet. Érdemes a konyhát először is műtő tisztaságúvá varázsolni, hja, és az 1kg cukor 1kg gyümölcshöz alapelv szerintem kamu. Ne cukrozzátok túl, az eper amúgy is nagyon édes, zamatos gyümölcs, felesleges telenyomni ilyenekkel. Természetesen diabetikus cukorral is készíthető a dzsem, ilyenkor is ugyanúgy hozzáadható a dzsemfixtől kezdve a tartósítóig minden tartozék.

Eperdzsem
 Hozzávalók (kb. 6-7 közepes befőttesüvegnyi dzsemhez):
- kb. 3kg lehetőleg szép eper
- cukor (kicsivel kevesebb, mint fél kg)
- tartósítószer (a nátrium-benzoátot annyira nem ajánlom, az inkább savanyúságokhoz van, mint kiderült, úgyhogy Lucullus befőzési tartósító keveréket vettem)

Elkészítés:
A két napos főzési marathon első lépcsője az, hogy a friss epret (a reggel vásárolt epret tároljuk hűtőben, legkésőbb este használjuk fel!) megmossuk. Ezt a leghatékonyabban úgy tudjuk, ha szervírozótálakat, keverőtálakat pl. ilyeneket töltünk meg hideg vízzel. Beletesszük az epreket szárukkal együtt (!), és negyedóráig hagyjuk, hogy leázzon róluk a kosz, ha van is esetleg. Az eper azért nem nagyon érintkezik a földdel, de nem árt az óvatosság. A zöld szárakat ne szedjük le, mert akkor a víz ott belemehet és belülről fogja tönkretenni a gyümölcsöt másnapra. Ázás után mindegyik epret még külön-külön megmossuk, ekkor kerül le a zöld rész, majd szűrőbe tesszük, és lecsöpögtetjük. Vigyázzunk, ne sérüljenek meg az eprek! Ezzel egy óráig is eljátszadozunk majd valószínűleg ekkora mennyiségnél, hiszen ha alaposak akarunk lenni, akkor mindegyik darab a kezünkbe kerül legalább 15 másodpercre, úgyhogy nyugodtan kárpótoljuk magunkat közben egy-két darab fonnyadtabb eperrel. Ezekért ne fájjon a szívünk, amúgy sem tanácsos beletenni őket, mert túlerjeszti a többi gyümölcsöt. Ha ezzel is végeztünk, akkor veszünk egy fazekat. Lehetőleg olyat, ami nem rozsdásodik, nincsenek külön szegecselései, amik szintén berozsdásodhatnak. Én ilyet használtam. De lehet üvegtálban is, kinek milyen van a háztartásában. Ekkor elkezdem rétegezni az epret, mintha csak rakott krumpli lenne. Minden réteg fölé cukrot teszek, hogy ellepje az epreket. A legutolsó réteget alaposabban cukrozom, hogy biztosan ne barnuljon be másnapra. 8-10 órát hagyom állni, de szerintem 12 óra sem árt neki.


A második napon reggel korán kezdjük el a főzést, lehetőleg még a déli hőség előtt, különben a lakás finn szaunává alakul pár perc alatt.:)
Kiszedjük az edényből a az epreket, mindössze 10-15 szemet hagyunk benne, amiket villával szétnyomkodunk. Ha nagyobb cukordarabok vannak, azokat is bátran benne hagyhatjuk a lében, ami kb. másfél liter lesz ekkora mennyiségnél. Ezután jön a türelemjáték, ahol elkezdjük főzni a levet, amihez hozzáadjuk a tartósítószert (én a csomag kicsivel több, mint a felét használtam fel). Nagyjából 45 percig kell folyamatosan kevergetnünk, mire zselé sűrűségű lesz. Onnan tudjuk könnyen megállapítani, hogy jó-e, hogy egy kis tálra cseppentünk belőle és ha hamar megkeményedik, akkor már megfelelő. Ekkor kerülnek bele a félretett eperszemek, amikkel még szintén 15 percig kevergetjük. Az elején igazán izmosító feladat lesz, de nyugodtan nyomkodjunk szét itt is néhány epret, hogy könnyebb legyen keverni.
A trükkös rész itt következik, hiszen az alaposan elmosogatott befőttes üvegeket egy serpenyőbe állítjuk, majd vizet forralunk, és annyit engedünk bele, hogy kb. 2cm-es vízszint lepje el az üvegeket kívülről. A tetőket és a fakanalat egyébként szintén érdemes főzés előtt pár percig forralni, hogy biztosan megöljük a baktériumokat.
Merőkanállal minél gyorsabban beleszedjük a kész dzsemet az üvegekbe, lezárjuk a tetővel, majd végigtöröljük egy nedves konyharuhával, hiszen később már szinte lehetetlen leszedni az üvegen maradt lekvárt. Ezután öt percre megfordítjuk őket, majd ha végeztünk velük visszafordítjuk, és nagyjából 1 napra jó meleg paplanba csavarjuk őket, mintha csak egy kelt tészta lenne.

Igyekeztem a lépéseket külön-külön is lefotózni, hogy még egyértelműbb legyen az elkészítés. A receptért köszönet anyukámnak! :)